Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink

Neka naše šume zazelene vrtovi procvetaju životinje umnožavaju

ragyogjanak a mi csillagaink

naše zvezde zablistaju

így beszél a gazdag ember

govor je bogataša

a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja

siromah ispred kapije na kamenu sedi i uzdiše

kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik

otišao bi u šumu po drva ali nemam pušku da bi upucao poljaka koji me iz zasede promatra

szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék

zaželeo sam komad svežeg hleba ali nemam brašna

tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen

dvanaestoro dece imam dva su već na nebu među zvezdama sjaje

én se szegény se gazdag ember nem vagyok

ja niti sam siromah niti sam bogataš

egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában

običan sluga sam sa svetiljkom u ruci u grlu ulice stojim

a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem

bogataš me proklinje a siromah ne shvaća

gyere velem mondom neki világítok előtted

pođi sa mnom kažem mu osvetliću ti put

hallgat akárha néma lenne

šuti kao da je nem

csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por.

tek praznu lulu puši i tako pljune na zemlju da crna prašina zacvili.