Fekete trapézon repülnek el vágyaim és a hangok amik szerelmem árnyékában fakadnak

Moje čežnje i glasovi koje u senci ljubavi niču na crnom trapezu isčezavaju

úgy látszik végleg elfelejtettem a házat ahol jó szüleim élnek

izgleda konačno sam onu kuću gde mi dragi roditelji žive zaboravio

ó fénytornyok és fénysebek

o zvonici od svetla i ožiljci od svetla

nehéz nekem a tetszhalott gyermek a fájdalom és gyűlölet felhői esőznek

teško mi je kiša iz oblaka obamrlog deteta bola i mržnje pada

a vámőrre figyelmeztetlek aki szörnyethalt München kapui előtt

upozoravam te na carinika koji je ispred kapije Minhena mrtav na mestu ostao

tudod-e még ki menydörög a lemezplatni mögött

znaš li ko još grmi iza štednjaka

esténként hazamenni a meredek lépcsőházban így csukódik össze fölöttem az idő érzem ahogy a szél megfagy a gyékényen

svako veče kući se vratiti vreme nad mnom u strmom stubištu se zatvara osećam kako se na rogozini vetar sledi

és nem aludni nagyon sokáig nem aludni reggelig nem aludni másnap délig nem aludni egyáltalában nem aludni

i jako dugo ne spavati ne spavati do jutra ne spavati do podne drugog dana uopšte ne spavati ne spavati

csak feküdni az ágyon elgyűrt ingben és megkeményedett ábrázattal

tek u izgužvanoj košulji otvrdnulim izrazom na krevetu ležati

a sárga tehén közben hétszer átmegy a kerten

u međuvremenu žuta krava vrt sedam puta pregazi

pam pamm

pam pamm1

üvegen gurulnak könnyeim

suze mi se na staklu valjaju

egy kardcsőrű madár megölte hűséges szolgámat

moju vernu slugu je jedna ptica sa kljunom sablje ubila

most az asszony felé fordulok hogy átadjam kinyílt virágaim

sad prema ženi se okrećem da predam moje rascvalo cveće

nem ismer meg

ne prepoznaje me

a szomszéd lakkozott asztalkája áll közöttünk

između nas lakiran stol suseda stoji

hogyan is kerültem hát idáig.

pa kako sam uopšte dotle dospeo.

1 – izmišljene reči Lajoša Kašaka