Mindig volt titkos, valamis

Есть у Добра человечьего

Názárethje az emberi Jónak,

Глушь, тайная, своя Назарея,

Honnan elindult könnyesen,

Родник, что снова и снова

Dagadón, szánva bús milliókat

Слезами прибывая, жалеет

És soha nem ölt meg iszap

Гонимых, и неймет тина

Bátor, nagy vizű s tiszta folyókat.

Светлые, полноводные реки.

О, реки, сердца, храбрее

Folyók, szívek, ne féljetek

Будьте, и ты, недоверчивое

S bénult szívem se, te, ki eddig

Моё, перебори робость

Nem merted elég könnyesen

И глуби святые реки его.

Mélyítni szent folyóknak a medrit.

За одну лишь за вечную

Az emberek a siratást

Неизбывную тоску о Добре их

A Jó álmáért is megérdemlik.

Стоют люди слёз и скорби.

Прибывайте же, святые реки,

Dagadjatok meg, szent folyók,

Сердца, что Добру притины,

Szivek, kik még hajléki a Jónak,

Осанна вам, во вчерашней вере

Sirjátok ki könnyeitek,

Завтра ждущим могилам,

Hoszánna ma a bízó síróknak,

Вам, рекам, обгоняющим время.

Hozsánna, bizó Tegnapunk

1916

S hozsánna neked szent árú Holnap.

1916