Kihabosodik majd újra a tavasz,

Deita espumas novamente a primavera,

mint a folyton éneklő madár- szája

como a boca do pássaro que canta constantemente.

s a hantokat is körbeállja a fú,

E as ervas cercam de pé os túmulos, também,

de te már nem mosolyogsz többé

mas tu já não sorris

semmire, ami eleven lesz.

para nada daquilo em que a vida se prolongará.

Viszek neked zöld ágat, csibés barkát,

Levo-te um ramo verde, amentilho penugento, malmequer dos

újjongó gólyahírt a malomsánc alól,

brejos, jubiloso,

ott fénylik rajtuk isten pillantása

junto do valado do moinho,

s az első világgáinduló gyalogbogáré,

em cima deles brilha o olhar de deus

de te félrehúzódva már csak a falat nézed.

e o do primeiro besoiro sem asas úteis que saiu pelo

mundo,

Ki tudja: túlélem-e gyógyíthatatlan zavaromat,

mas tu a retirares-te só olhas para a parede.

de én erre a legutolsó szemedre is akarok emlékezni,

erre a fekete lukakat égető szemedre:

Quem sabe: se sobreviver à minha confusão incurável,

száll az iskolai, meddő krétapor bele,

quero lembrar-me deste teu último olho

mintha a szétvert Karthágó pora csak most érne hozzád.

deste teu olho que queima buracos pretos:

voa nele o estéril pó de giz da escola,

Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam.

como se o pó de Cartago derrubado só agora chegasse a ti.

Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.

Látom magamat benned, mintha gyönyörű sebben ülnék:

Não acredito que a morte seja mais talentosa do que eu.

kezemben zöld ág s mögöttem, ó, mögöttem

Não acredito que a morte me pudesse roubar-te.

beláthatatlan terek: rámsötétedő túlvilág.

Vejo-me em ti, como se estivesse sentado numa ferida formosa:

ramo verde na minha mão e atrás de mim, oh, atrás de mim

espaços ilimitados: o mundo do além que em cima de

mim escurece.