Na rede de estrelas nos agitamos,

Csillaghálóban hányódunk

peixes lançados á praia,

partravont halak,

agonizamos no nada,

szánk a semmiségbe tátog,

seco vazio mordendo.

száraz űrt harap.

Sussurrando, em vão chama

Suttogón hiába hív az

o perdido elemento,

elveszett elem,

entre pedras e cascalho,

szúró kövek, kavicsok közt

penetrantes, sufocando,

fuldokolva kell

uns contra os outros vivemos-morremos.

egymás ellen élnünk-halnunk!

O coração sobressalta-se.

Szívünk megremeg.

Entre irmãos nos debatemos,

Vergődésünk testvérünket

que ferem e nos sufocam.

sebzi, fojtja meg.

Sobrepondo-se as vozes,

Egymást túlkiáltó szónkra

nem o eco nos responde;

visszhang sem felel;

matamos e combatemos,

öldökölnünk és csatáznunk

sem porquê, mas é preciso.

nincs miért, de kell.

Expiamos, a expiação

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

nem sequer é punição,

mégse büntetés,

nem de nossos infernos poderemos

nem válthat ki poklainkból

resgatar um sofrimento.

semmi szenvedés.

Em redes imensas nos agitamos

Roppant hálóban hányódunk

e á meia-noite, talvez,

s éjfélkor talán

prato seremos á mesa

étek leszünk egy hatalmas

de pescador poderoso.

halász asztalán.