Furtivo, entrou ontem em Paris o Outono,

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

em silêncio, pelo Boulevard Saint-Michel;

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

em plena canícula, na sombra da folhagem,

Kánikulában, halk lombok alatt

assim o vi surgir.

S találkozott velem.

Eu caminhava para o Sena e em mim

Ballagtam éppen a Szajna felé

ardia uma canção que eu estranhava;

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

inesperada e grave, triste, rubra,

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

da morte me falava.

Arról, hogy meghalok.

Ao ouvido me disse não sei quê, o Outono,

Elért az Ősz és súgott valamit,

e então vi que o Boulevard estremecia,

Szent Mihály útja beleremegett,

zum, zum: folhas dançavam no caminho

Züm, züm: röpködtek végig az uton

eivadas de ironia.

Tréfás falevelek.

Um instante: o Verão nem se deu conta.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

Rindo, o Outono desapareceu na aragem.

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Mas esteve! Esteve aqui, eu bem o sei,

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

sob o gemido da folhagem.

Nyögő lombok alatt.