我们正在告别吗，我甜蜜的绝望？

Búcsúzunk, édes kétségbeesésem?

我们总是在告别！你如今已成为

某种丝绸，某种我心上的凉意，

Mindig búcsúzunk! Valami selyem,

某种平静。我几乎感觉不到

这痛苦仍是痛了：我甚至温柔地爱抚它，

valami hűvösség a szivemen,

毕竟很久以来，我只有靠它

才与你同在；而你虽带着悲伤，

valami béke vagy már: alig érzem

却仍带着甜意，一次次重演

我曾与你共同经历的一切，

fájónak ezt a fájdalmat: becézem,

在这仙境般的大地上：你飞遍

我们过去的岁月，那二十五年，

hisz már rég csak általa vagy velem,

也飞遍这第二十六年，我永恒的

告别。我的你，我的伴侣，死去的旅伴：

s szomorúan bár, mégis édesen

你总会在我敞开的心中找到家，

无论怎样疼，仍是安慰：在我心里作痛的，正是你。

meg-megismétled, amit veled éltem

e tündér földön: teleröpködöd

multunk éveit, a huszonötöt,

s ezt, a huszonhatodikat, örök

búcsúm, te, társam, halott útitárs:

tárt szivemben mindig itthon találsz,

és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.