Vi hadde vonde tider her i vinter,
Irtóztató telünk volt az idén,
mintha meg akarná mutatni a
som om naturen ville vise verda
természet hogy még ő is létezik,
őt se lehet semmibe nézni, mert
at den har alle sine krefter enn
époly gonosz tud lenni mint az ember.
Koppanva estek le a madarak
og krev vår age og vårt djupe alvor:
az ágról, fagyva ért az őzike
könnye a földre, a vadállatok
den kan bli like hard som mannehjarta.
bemerészkedtek a falvakba: hány
élet hullott el úton-útfelen!
Småfuglar fall frå trea, stive, frosne,
Bölcs koldusok a szeméttelepen
háltak, s a mély szemétbe takarózva
og dådyr-tåra klirra hardt mot jorda,
megfagytak. Hisz még a kabátos úr is
majd megfagyott az utcán, vagy a rosszul
dei ville dyra våga seg til gards.
táplált kályhák köhögős tüze mellett.
S a legborzasztóbb hogy már a tavaszt sem
Å, mange var dei liv som gjekk til grunne
szabad kívánni! Máskor oly epedve
vártuk, most félve gondolok reá,
i bygd og by, i desse øydetider.
hogy több sebet fakaszt majd mint virágot
s jázminillattal hullaízt kever.
Det hende at ein tiggar sov i grøfta
S titkos vérszomjunk mégis ezt kívánja!
Vagy mint rossz kártyás, nem bírjuk tovább...
og fraus i hel, nedgraven under søppel.
Sujtsd el fölöttünk ítéletedet,
olvaszd meg, Uram, nagy folyóidat
Sjølv herremannen i sin varme pels
és bocsáss újabb vízözönt a földre!
Igen, tedd ezt, ha tán nem akarod,
var stiv av frost på open gate eller
vagy már méltónak sem véled vigyázni
hogy győzzön az igazság és szabadság
i røykfylt stove, tett ved kakkelomnen.
bús földeden: ha a zsarnoknak átadsz
s oly állapotnak, mely rosszabb a télnél.
Det verste er at ikkje eingong tanken
Megengednéd-e, hogy gyermekeink
gyermekei, gonosz új iskolák
på våren gir oss glede. Den vi alltid
neveltjei már nevét is elfelejtsék
annak ami előttünk szent ma még
såg fram til før. Vi går i otta for
s amiért annyit küzdtenek apáink?
Akkor inkább a vízözön! Talán
at våren vil gi fleire sår enn blomar,
egy bárka majd azon is fog lebegni!
Egy szabad emberpár és jámbor-édes
at angen av jasmin er døyvd av liklukt.
állatok, komoly elefánt, bolondos
mókus, szép macskák és erős teve.
Og likevel, vår løynde blodtørst lengtar!
1940 eleje
Ivied nervene i høgspenn, lik ein tapar
i spel... Å, Herre, fell din høge dom,
la isen smelte i dei store elvar,
send enn ein gong ein syndflod over jorda!
Ja, la det skje, om du er lite villig
og held det for uverdig når vi vonar
at fred og rettferd sigrar her til sist:
du overlet oss i tyrannars hender —
ein tilstand verre enn den verste vinter.
Men vil du at barnebarna våre
blir fanga av ei ny og farleg lære
og ikkje lenger veit dei rette namn
på det vi ennå held for dyrt og heilag,
det som dei gav sitt liv for, våre fedrar.
Da vil vi heller ha ein syndflod! Kanskje
ei ark skal atter vogge over vatnet:
To frie menneske, og tamme dyr,
den strenge elefanten, mjuke kattar,
små rare ekorn, duvande kamelar.