Forskremde og leitande

Rémülten egymás

etter kvarandres hender

Kezét keresve

styrtande inn i kvarandre

Egymásba bukva

spring dei, dei forfylgde

Futnak a hajszolt

skyene — —

Felhők — —

— kven vil

—nékem

fortelje meg

Ki mondja mitől

kva eg skulle fyke ifrå,

Kellene jaj futnom

ja var eg heilt aleine

Ha egyedűl is

Med drivande tårer græt eika

Szálló könnyekkel

over fargen sin

Sírja színét és

og sin vårlege lyst

Tavaszi kedvét

— snappar skremd

S ég felé ijedten

etter himlen.

Kapkod a cserfa.

1928

1928

Knut Ødegård og