Som dogga ynskte eg å falle over deg,

Reádcsapódnék mint a harmat,

som elvevatn ynskte eg å risle over deg.

Mint folyóvíz átfolynék rajtad,

På hendene dine: den mjuke vind

Gondolataim lágy szellőjét

frå tankane mine, vår og linn.

Két kezeden megérezhetnéd.

Som trufast dyr: smyge handa mi mot deg,

Kezem úgy simul, mint hű állat,

med augevippane: breie varleg på deg.

Pilláim alá takarnálak,

Under min herlege himmel: vår seng,

Fektetnélek szép egem alá és

vi låg på mi framtids vakre eng.

Jövendőm gyönyörű rétjére.

Å, korleis sei'det? Den fyrste gongen,

Hogy mondjam el? Midőn karodban

da eg hadde sovna hos deg den gongen

Legeslegelőször aludtam,

kom barndomsvenen, ein hund, dit inn

Álmomban gyerekkorom társa

i draumen: slikka meg på øyre og kinn.

Egy kis kutya nyalt a fülembe.

Eg klamrar meg til deg, eg vernar om deg,

Búvok melléd s karolván védlek,

til sigersflagg ynskte eg gjere deg.

Győzelmi zászlómnak tűznélek;

Over deg, som over mor mi bøygd som gut.

Mint egykor anyámnak térdére

Men og som over ein gravstein, lut.

S borulnék úgy is rád, mint sírra.

1927

1927

Knut Ødegård og