Mint a harmat

Reádcsapódnék mint a harmat,

Mint folyóvíz átfolynék rajtad,

Gondolataim lágy szellőjét

Két kezeden megérezhetnéd.

Kezem úgy simul, mint hű állat,

Pilláim alá takarnálak,

Fektetnélek szép egem alá és

Jövendőm gyönyörű rétjére.

Hogy mondjam el? Midőn karodban

Legeslegelőször aludtam,

Álmomban gyerekkorom társa

Egy kis kutya nyalt a fülembe.

Búvok melléd s karolván védlek,

Győzelmi zászlómnak tűznélek;

Mint egykor anyámnak térdére

S borulnék úgy is rád, mint sírra.

1927