Reádcsapódnék mint a harmat,

Som dogga ynskte eg å falle over deg,

Mint folyóvíz átfolynék rajtad,

som elvevatn ynskte eg å risle over deg.

Gondolataim lágy szellőjét

På hendene dine: den mjuke vind

Két kezeden megérezhetnéd.

frå tankane mine, vår og linn.

Kezem úgy simul, mint hű állat,

Som trufast dyr: smyge handa mi mot deg,

Pilláim alá takarnálak,

med augevippane: breie varleg på deg.

Fektetnélek szép egem alá és

Under min herlege himmel: vår seng,

Jövendőm gyönyörű rétjére.

vi låg på mi framtids vakre eng.

Hogy mondjam el? Midőn karodban

Å, korleis sei'det? Den fyrste gongen,

Legeslegelőször aludtam,

da eg hadde sovna hos deg den gongen

Álmomban gyerekkorom társa

kom barndomsvenen, ein hund, dit inn

Egy kis kutya nyalt a fülembe.

i draumen: slikka meg på øyre og kinn.

Búvok melléd s karolván védlek,

Eg klamrar meg til deg, eg vernar om deg,

Győzelmi zászlómnak tűznélek;

til sigersflagg ynskte eg gjere deg.

Mint egykor anyámnak térdére

Over deg, som over mor mi bøygd som gut.

S borulnék úgy is rád, mint sírra.

Men og som over ein gravstein, lut.

1927

1927

Knut Ødegård og