I vinduets firkant

Az ablak négyszögében

størkner

csillag

en stjerne

alvad

på den mørke himmel

fekete égen

det matte lys gir form på et minutt

egy percet megformál a tompa fény

trærne strømmer mørkt

sötéten áradnak a fák

det fjerne hav synger i løvet

lombban messzi tenger énekel

vinden stanger sin panne mot gardinen

a szél függönybe döfi homlokát

utenfor ditt tillukkede minutt

zárt perceden kívül

river din stjerne deg bort uendeligheten

csillagod elragad

flyter skummende gjennom haven

a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen

men altet er samlet i værelset

de a szobában összegyűlt a tér

det synker ned i hjørnene

sarkokban elmerül

det brer seg gjennomsiktig ut

karszék piros hajlásain

på de røde bøyningene av lenestolen

átlátszón szétterül

det flyr opp uten tilløp

mosdókancsó indázó kék nyakán

på vannmuggens blå slynghals

egyhelyben fölrepül

din ring på bordet

gyürüd az asztalon

et uutslokkelig levende lys

gyertya mit nem lehet eloltani

natten dasker mot øya

a szigetet paskolja az éj

tingenes bølgeslag

tárgyak hullámverését

høres i deres egne stumme skall

süket héjukban hallani

størknende i vindusrammen

ablakkeretben alvadón

henger sorgen ned i dypet

mélybe csügg a szomoruság

du billedbok av himmelen

te mennyek ábrás könyve

som lukkedes av en berøring

a teljes fényü ősi létben

i urtilværelsens fulle lys

érintésre becsukódtál

mens øynene fortsatt dveler på din perm

de szemem tovább fut a fedélen

slik denne stjerne vandrer

ahogy e csillag vándorol

i sin egen lysår-stråling

sok éve előtti sugarában

i blikkets endeløse rom.

pillantás parttalan ürébe