Et minne fra landet

Faluzási emlék

Av hunder med privatflid ble jeg plaget.

Legtöbbet mégis ők gyötörtek.

De plaget meg nok mest allikevel.

A magánszorgalmú kutyák!

Vi hatet dem, men de forbauset oss.

Ámuldozva utáltuk őket.

For dette var det styggeste av alt.

Ez volt mégis a legcsunyább.

De gav jo hverken huset eller herren

Sem a házat és sem urát

beskyttelse. Men hvorfor raste de?

nem védték. Miért is dühöngtek?

De rallet så de falt omkulle, de dumme,

Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,

ble nesten kvalt av sine egne stemmer.

hangjukba fúltak, a buták.

Om noen viste seg i deres gate,

Aki csak utcájukba ért,

da ville hundene helst sønderrive

szaggatták volna cafatokra,

og knekke knaskende hvert enkelt ben,

csontját mindet megropogtatva,

helst gnage lenge på hver enkelt knoke,

külön-külön leszopogatva

på grunn av småstøy bare og litt hosting.

egy köhejért, egy zörejért.

En kjøter med privatflid løper lenge,

A magánszorgalmú ebek.

han løper alltid kjeden helt til ende

Ahogy végigfutva a láncot,

og danser så på to-ben denne dansen :

két lábra állva azt a táncot

Blod, mere blod, for ellers blir jeg gal!

járták: vért, vért, vagy megveszek.

Hver nattlig landsby har de gjennomsøkt.

Ahogy az éji falun át

De bjeffet nyhetenes morse-tegn

morse-mód híreket csaholtak:

og angav dermed levende og døde.

messze beadva élőt-holtat

Da månen ikke lot seg rive ned,

s mert nem téphették le a holdat,

ble natten fylt av deres hule hulking.

zokogtak, szörny kanik s szukák!

For dette var det styggeste av alt.

Ez volt mégis a legcsunyább.

De fryktelige åtsler med privatflid,

A magánszorgalmú dögök,

som skrek og skingret mens de drev sitt spill,

a nyívók-sívók, hogy a gazda,

til husets herre sparket dem i buken:

ő rúgta őket végre hasba:

dra lukt til helvete, fordømte djevler!

coki pokolba, ördögök!