Som barnet når det lengter etter hvile

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

og halvt i søvne i den trygge sengen

és el is jutott a nyugalmas ágyig

fremdeles trygler: Bli her og fortell –

még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –

(så natten ikke kommer altfor brått)

(így nem szökik rá hirtelen az éj)

mens barnehjertet slår i angst og spenning

s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,

og ingen aner hva det ønsker mest,

tán ő se tudja, mit is kíván jobban,

ditt blotte nærvær eller eventyret:

a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:

Slik ber vi deg: Ta plass blant oss, fortell

így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.

det eventyret som vi aldri glemmer,

Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,

at vi er sammen her, du er til stede.

mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt

Du deler vår bekymring og vårt håp

s együtt vagyunk veled mindannyian,

for menneskenes slekt og morgendagen.

kinek emberhez méltó gondja van.

Du vet jo godt, en dikter lyver aldri.

Te jól tudod, a költő sose lódít:

Si oss det sanne bakom all forkledning,

az igazat mondd, ne csak a valódit,

så lyset kan forvandle våre sinn,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

for vi ei ensomme i nattemørket.

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

Slik kan vi gjennomskue våre tanker

Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,

som Castorp gjør det gjennom fru Chauchat.

hadd lássunk át magunkon itt ez estén.

Din milde røst kan ingen larm forstyrre.

Párnás szavadon át nem üt a zaj -

Du skiller mellom skjønnhet og gemenskap.

mesélj arról, mi a szép, mi a baj,

Ditt budskap løfter oss fra sorg til håp.

emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.

Nå har vi gravlagt vennen Kosztolányi.

Most temettük el szegény Kosztolányit

Slik kreften tærte på ham blir vi alle

s az emberségen, mint rajta a rák,

fortært av stats-uhyrer og vi spør,

nem egy szörny-állam iszonyata rág

i redsel spør vi hva vil tiden bringe,

s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,

hvem skaper de forvillede ideer.

honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,

Blir nye gifter tiltenkt våre ganer,

fő-e új méreg, mely közénk hatol –

hvor lenge vil det finnes rom for dikt?

meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...

Men når du taler skimter vi en lysning

Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,

hvor menn kan være menn i ordets mening,

de mi férfiak férfiak maradjunk

og frie kvinner kommer oss i møte.

és nők a nők - szabadok, kedvesek

Slik kan vi være mennesker, fremdeles.

- s mind ember, mert az egyre kevesebb...

Ta plass, begynn med eventyret nå.

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

Vi lytter til deg i den sene skumring.

Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

Ditt nærvær gleder oss, vi kan betrakte

néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

blant alle hvite menn en europeer.

fehérek közt egy európait.

(1937)