Vart ikkje oppstyr i pusztaen

Nem volt riadalom a pusztán

amikor megszülettem én

da eg der nyfødd låg

váratlanul, hivatlanul tán

halottak estelén.

ein allehelgenskveld

Novemberben, halottak napján,

uventa, kanskje ubeden òg

gyertyagyujtáskor, amidőn

a puszta népe künn könnyezett

i november, alle helgens dag

a dombos temetőn.

da folk med kjertar flaug

Harangszókor, mikor a szomszéd

falvak magas sirkertjei

mot høgda, fall på kne

hirtelen testvér őrtüzekként

elkezdtek fényleni.

ved kross og grav i tind og haug

A völgyben egy kis házban akkor

da klokker klang og gravlysa

szédült boldog kínra anyánk.

Elképzelem a téli tájat

sette fyr på kvelden,

és azt az éjszakát.

i alle landsbyar

Egy sápadt nő egy kis szobában

s körül a komor hegytetők

slog opp den same forrykte elden.

ormán villogó koronákként

lobogó temetők.

Da svima mor rni av smertene

Körül a halál diadalma,

i ei hytte, forlatt.

gyertyás, kisértő ünnepély

és lent egy váratlan sikoltás

Ser for meg dette slik,

a párás völgy ölén.

snølandskapet, den døkke natt:

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó

és lentről a völgy mint meleg

der låg ei kvinne, bleik, i eit rom,

tenyér fölnyujt vigaszul egy kis

sikongó életet.

frå alle fjelltoppar

1931

flamma det høgt, slog eld

om henne frå kvar ein kyrkjegard.

Ein dødens triumf omkring henne

spøkjelsesmesse, kvit

i alle fjell. Da fyk

brått eit skrik ut frå dalen, opp dit.

Der oppe er gråt, sukk og ringjing,

frå djupet stig ei røyst

fylt av varm forsoning:

eit lite, skrikande liv til trøyst.

1931

Knut Ødegård og