Egy sápadt nő egy kis szobában…

Nem volt riadalom a pusztán

amikor megszülettem én

váratlanul, hivatlanul tán

halottak estelén.

Novemberben, halottak napján,

gyertyagyujtáskor, amidőn

a puszta népe künn könnyezett

a dombos temetőn.

Harangszókor, mikor a szomszéd

falvak magas sirkertjei

hirtelen testvér őrtüzekként

elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor

szédült boldog kínra anyánk.

Elképzelem a téli tájat

és azt az éjszakát.

Egy sápadt nő egy kis szobában

s körül a komor hegytetők

ormán villogó koronákként

lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,

gyertyás, kisértő ünnepély

és lent egy váratlan sikoltás

a párás völgy ölén.

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó

és lentről a völgy mint meleg

tenyér fölnyujt vigaszul egy kis

sikongó életet.

1931