Nem volt riadalom a pusztán

Vart ikkje oppstyr i pusztaen

amikor megszülettem én

váratlanul, hivatlanul tán

da eg der nyfødd låg

halottak estelén.

ein allehelgenskveld

Novemberben, halottak napján,

gyertyagyujtáskor, amidőn

uventa, kanskje ubeden òg

a puszta népe künn könnyezett

a dombos temetőn.

i november, alle helgens dag

Harangszókor, mikor a szomszéd

da folk med kjertar flaug

falvak magas sirkertjei

hirtelen testvér őrtüzekként

mot høgda, fall på kne

elkezdtek fényleni.

ved kross og grav i tind og haug

A völgyben egy kis házban akkor

szédült boldog kínra anyánk.

da klokker klang og gravlysa

Elképzelem a téli tájat

és azt az éjszakát.

sette fyr på kvelden,

Egy sápadt nő egy kis szobában

i alle landsbyar

s körül a komor hegytetők

ormán villogó koronákként

slog opp den same forrykte elden.

lobogó temetők.

Da svima mor rni av smertene

Körül a halál diadalma,

gyertyás, kisértő ünnepély

i ei hytte, forlatt.

és lent egy váratlan sikoltás

a párás völgy ölén.

Ser for meg dette slik,

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó

snølandskapet, den døkke natt:

és lentről a völgy mint meleg

tenyér fölnyujt vigaszul egy kis

der låg ei kvinne, bleik, i eit rom,

sikongó életet.

frå alle fjelltoppar

1931

flamma det høgt, slog eld

om henne frå kvar ein kyrkjegard.

Ein dødens triumf omkring henne

spøkjelsesmesse, kvit

i alle fjell. Da fyk

brått eit skrik ut frå dalen, opp dit.

Der oppe er gråt, sukk og ringjing,

frå djupet stig ei røyst

fylt av varm forsoning:

eit lite, skrikande liv til trøyst.

1931

Knut Ødegård og