Faluzási emlék

Et minne fra landet

Legtöbbet mégis ők gyötörtek.

Av hunder med privatflid ble jeg plaget.

A magánszorgalmú kutyák!

De plaget meg nok mest allikevel.

Ámuldozva utáltuk őket.

Vi hatet dem, men de forbauset oss.

Ez volt mégis a legcsunyább.

For dette var det styggeste av alt.

Sem a házat és sem urát

De gav jo hverken huset eller herren

nem védték. Miért is dühöngtek?

beskyttelse. Men hvorfor raste de?

Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,

De rallet så de falt omkulle, de dumme,

hangjukba fúltak, a buták.

ble nesten kvalt av sine egne stemmer.

Aki csak utcájukba ért,

Om noen viste seg i deres gate,

szaggatták volna cafatokra,

da ville hundene helst sønderrive

csontját mindet megropogtatva,

og knekke knaskende hvert enkelt ben,

külön-külön leszopogatva

helst gnage lenge på hver enkelt knoke,

egy köhejért, egy zörejért.

på grunn av småstøy bare og litt hosting.

A magánszorgalmú ebek.

En kjøter med privatflid løper lenge,

Ahogy végigfutva a láncot,

han løper alltid kjeden helt til ende

két lábra állva azt a táncot

og danser så på to-ben denne dansen :

járták: vért, vért, vagy megveszek.

Blod, mere blod, for ellers blir jeg gal!

Ahogy az éji falun át

Hver nattlig landsby har de gjennomsøkt.

morse-mód híreket csaholtak:

De bjeffet nyhetenes morse-tegn

messze beadva élőt-holtat

og angav dermed levende og døde.

s mert nem téphették le a holdat,

Da månen ikke lot seg rive ned,

zokogtak, szörny kanik s szukák!

ble natten fylt av deres hule hulking.

Ez volt mégis a legcsunyább.

For dette var det styggeste av alt.

A magánszorgalmú dögök,

De fryktelige åtsler med privatflid,

a nyívók-sívók, hogy a gazda,

som skrek og skingret mens de drev sitt spill,

ő rúgta őket végre hasba:

til husets herre sparket dem i buken:

coki pokolba, ördögök!

dra lukt til helvete, fordømte djevler!