Wie kann dein junger Leib den Tod durchstrahlen,

Hogy ifjú tested átsüt a halálon,

anderthalb tausend öder Nächte Qualen,

másfélezer magányos éjszakámon,

daß ich dich liebe ohne Recht und Zeit!

hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,

Du brachst das Fenster meiner Einsamkeit,

hogy árvaságom ablakát beverted,

daß Scherben mir die Seele blutig reißen,

hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,

Friedhöfe mit den Fingern auf mich weisen,

hogy a temetők rám ujjal mutatnak,

daß meine alten Augen keine Tugend

hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,

und keinen Ruhm mehr sehn als süße Jugend,

nincs más erény már, csak az ifju szépség,

daß alle Dunkelheiten mit Erschauern

hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded

auf deines Fleisches Sonnenaufgang lauern,

napkeltét lesik a didergő éjek,

daß offnen Augs ich schlafe wie die Toten,

hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,

weil deiner Blicke Flammen nie verlohten,

mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,

daß Glück mir aus den Poren bricht wie Rauch,

s kiver a boldogság, mint a verejték -

so wunderbar, so unerträglich auch.

oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!