Hogy ifjú tested átsüt a halálon,

Wie kann dein junger Leib den Tod durchstrahlen,

másfélezer magányos éjszakámon,

anderthalb tausend öder Nächte Qualen,

hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,

daß ich dich liebe ohne Recht und Zeit!

hogy árvaságom ablakát beverted,

Du brachst das Fenster meiner Einsamkeit,

hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,

daß Scherben mir die Seele blutig reißen,

hogy a temetők rám ujjal mutatnak,

Friedhöfe mit den Fingern auf mich weisen,

hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,

daß meine alten Augen keine Tugend

nincs más erény már, csak az ifju szépség,

und keinen Ruhm mehr sehn als süße Jugend,

hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded

daß alle Dunkelheiten mit Erschauern

napkeltét lesik a didergő éjek,

auf deines Fleisches Sonnenaufgang lauern,

hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,

daß offnen Augs ich schlafe wie die Toten,

mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,

weil deiner Blicke Flammen nie verlohten,

s kiver a boldogság, mint a verejték -

daß Glück mir aus den Poren bricht wie Rauch,

oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!

so wunderbar, so unerträglich auch.