du durchsuchst jetzt die stadt nach jemand und hast große angst

valakiért a várost most tűvé teszed ismét és rettegsz

hogy megtalálod. hívod valaminek szádból kioldódnak

davor daß du ihn findest du nennst ihn irgendwie aus deinem mund lösen sich

s hurokká kötik magukat a nyakkendők. unalmas

vagy mint ünnepek előtt a hisztérikus transzparensek. a ködben

die schlipse heraus und sie verknüpfen sich zur schlinge. du bist langweilig

hajók ringanak s a derengő ösvényre óriások nyála

csorran. nem a hajnali kelés –

wie vor den feiertagen die hysterischen transparente. im nebel

a kettévágott álom undorít

az üvegfalú szobában sétáló fogatlan oroszlán: puha

schaukeln schiffe und auf den dämmernden pfad tropft der speichel

mancsai szétmázolják szemed árnyékában a földrészeket:

hallgatni tanulsz ismét

von riesen. nicht das frühe aufstehen –

zenékbe kapaszkodsz zenékbe és sorsod fölött a súlyos

cintányérok éjfélig végleg összecsapnak

der zerschnittene traum ekelt mich an

létezhetnél egyszerűbben is

persze egyszerűbben. párálló szőlőtőkék között hol szeretőid

der im gläsernen zimmer wandelnde zahnlose löwe: seine

kiálmodják az idő habarcsából konok koponyádat. valahol

ott az. örök szomjúságban. fullasztó hófalak között

weichen tatzen zerschmieren die erdteile im schatten deiner augen:

lányok vértől iszamós combjai között: halott is

lehetnél akár és létezhetnél is. akár

du lernst wieder schweigen

valamiért gyűlölöd ezt a várost

ribanc újságjaival balkáni vigasságaival fényeivel

an musik klammerst du dich an musik und über deinem geschick

melyeknél láthatóvá szilárdul árvaságod. lehajtott fejjel

átvágsz valamilyen téren és csak a sunyi kékes-vörös

schlagen die tschinellen endgültig zusammen bis mitternacht

hold és csak a kitörülhetetlen arcvonás idegeidben

valakiért most rettegsz

du könntest auch einfacher existieren

hogy nem találod. hogy megtalálod. hogy

gewiß einfacher. zwischen dampfenden weinreben wo deine liebsten

deinen starren schädel hervorträumten aus dem mörtel der zeit. irgendwo

dort. im ewigen durst. zwischen erstickenden schneewänden

zwischen den vor blut glitschigen schenkeln der mädchen: auch tot

könntest du sein und auch existieren könntest du.

aus irgendeinem grund haßt du diese stadt

mit ihren schlampigen zeitungen balkanischen unterhaltungen ihren lichtern

bei denen deine verwaisung sichtbar wird. mit gesenktem haupt

durchquerst du einen platz und bloß der hinterlistige blaurote

mond und bloß der unauslöschbare gesichtszug in deinen nerven

jetzt hast du angst davor