Schweigende, stumme Weiten in der Tiefe.
A mélyben néma, hallgató világok,
Die Stille heult. Ich schreie. Doch wer riefe
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
mir Antwort zu in diesem todumhauchten
de nem felelhet senki rá a távol,
serbischen Land, des Täler blutig rauchten;
a háborúba ájult Szerbiából
und du bist fern. Nur nachts durch meine Träume
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
klingt deine Stimme noch. In heiße Räume
s szivemben nappal ujra megtalálom,
des Herzens berg ich sie, ihr tags zu lauschen,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
indes um mich die schlanken Farne rauschen.
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Wann ich dich wiederseh, kann ich nicht wissen,
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
du Hort, stark wie ein Psalm in Ärgernissen,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
wie Licht und Schatten schön! Ach, selbst mit blinden
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
Augen würd ich unfehlbar zu dir finden;
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
die Landschaft birgt dich, doch von innen schwebst du
most bujdokolsz a tájban és szememre
mir vor das Aug, und unzerstörbar lebst du:
belülről lebbensz, így vetít az elme;
Wirklichkeit warst, Traum wirst du, Wunderbare,
valóság voltál, álom lettél ujra,
erneut im Brunnen meiner Knabenjahre.
kamaszkorom kútjába visszahullva
Voll Eifersucht dring ich in dich: Sag, liebst du
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
mich? Und, am Gipfel meiner Jugend, gibst du
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
die Hand als Gattin mir? Ich hoff's; erneut im
a hitvesem leszel, - remélem ujra
Wachsein weiß ich: Du bist's: Ehfrau und Freundin,
s az éber lét útjára visszahullva
nur fern bist du. Jenseits drei wilder Grenzen.
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
Auch wird's September, bunt schon Kronen glänzen.
csak messze vagy! Túl három vad határon.
Vergißt mich selbst der Herbst? Ins Ungewisse
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
treib ich und schmeck noch taumelnd unsre Küsse.
A csókjainkról élesebb az emlék;
An Wunder glaubt ich und vergaß sie. Lärmend
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
ziehn Bomber über uns. Am Himmel, schwärmend,
bombázórajok húznak el felettem;
sah ich dein Augenblau - nun, unter Dröhnen
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
trübt es sich ein, und wild die Bomben sehnen
de elborult s a bombák fönt a gépben
zum Sturz sich droben. Ihnen trotzend leb ich
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
und bin gefangen, doch, glaub mir, bald schweb ich
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
zu dir und weiß, daß ich dich nicht verfehle.
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
Für dich legt ich die Länge meiner Seele,
megjártam érted én a lélek hosszát,
der Wege all zurück. Durch Purpurgluten,
s országok útjait; bíbor parázson,
wenn es so sein muß, durch brüllende Fluten
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
werd ich mich zaubern, daß zu dir ich finde,
majd át magam, de mégis visszatérek;
ich werde zäh sein wie am Baum die Rinde,
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
mit wilder Männer Ruh werd ich aufwiegen
s a folytonos veszélyben, bajban élő
Waffen und Macht; es lehrt die Not mich siegen
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
und die Gefahr, und hold wird Hoffnung schenken
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
die Nüchternheit des 2x 2 dem Denken.
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember