Ils étaient nombreux, assis en italiques sous la voûte basse,

Sokan ültek az alacsony bolthajtású szobában,

on ne voyait pas leurs visages cependant qu'ils posaient des rivets,

arcuk nem látszott, amint lehajolva szegecseltek, mint ívelt betűk,

le crépuscule autour d'eux griffonnant des lignes invisibles.

és köréjük olvashatatlan sorokat irkált az alkony.

L'un d'eux se mit à parler,

Egyikük megszólalt,

peut-être ne dit-il que « Me voici » ou bien « C'est le soir ».

talán csak annyit mondott: „Itt vagyok", vagy: „Este van".

L'eau chantait dans le mur, l'étincelle clans le poêle,

A falban csengett a víz, a kályhában a szikra,

et le temps qu'il faisait chantait lui aussi, grande fleur fermant son calice.

s az időjárás is énekelt, e kelyhét-húnyó nagy virág.

Une lettre de l'alphabet, vivante, et qui se met à résonner

Egy megzendülő eleven betű,

et dont le dapotis de l'eau, le chuintement des étincelles,

melytől minden más zengés egyszerre megvilágosul, mi eddig is ott lappangott,

chaque charabia chuchoté par le temps du dehors

a víz-buzogás, a szikra-sziszegés, a kinti idő valahány üres susogása

prennent éclat et sens, un sign disant A ou B :

megcsillan és értelmet kap, mert egy jel A-t vagy B-t mondott:

voilà, peut-être, ce que tu es.

Lehet, hogy ez vagy.

En d'autres termes :

Más szóval:

Au printemps, un pétale s'accroche à la fleur du poirier:

Tavasszal a körtevirágba szirom fogódzik:

il sait que c'est le seal printemps, qu'il n'en fut, n'en sera d'autre,

tudja, hogy ez az egyetlen tavasz, több nem volt és nem lesz,

il est sa propre chaleur harassante, son propre orage, son propre givre,

önmagának lankasztó heve és vihara és zuzmarája,

il fructifie et se déchire, présent toujours.

gyümölcsözteti és széttépi önmagát és mindig jelen van.

Quatre-vingts années peuvent passer, un millénaire même :

Elmúlhat hetven év, elmúlik ezer:

toujours tes pas derrière les palissades du temps.

az idő palánk-lécei mögött a te lépteid.