Sokan ültek az alacsony bolthajtású szobában,

Ils étaient nombreux, assis en italiques sous la voûte basse,

arcuk nem látszott, amint lehajolva szegecseltek, mint ívelt betűk,

on ne voyait pas leurs visages cependant qu'ils posaient des rivets,

és köréjük olvashatatlan sorokat irkált az alkony.

le crépuscule autour d'eux griffonnant des lignes invisibles.

Egyikük megszólalt,

L'un d'eux se mit à parler,

talán csak annyit mondott: „Itt vagyok", vagy: „Este van".

peut-être ne dit-il que « Me voici » ou bien « C'est le soir ».

A falban csengett a víz, a kályhában a szikra,

L'eau chantait dans le mur, l'étincelle clans le poêle,

s az időjárás is énekelt, e kelyhét-húnyó nagy virág.

et le temps qu'il faisait chantait lui aussi, grande fleur fermant son calice.

Egy megzendülő eleven betű,

Une lettre de l'alphabet, vivante, et qui se met à résonner

melytől minden más zengés egyszerre megvilágosul, mi eddig is ott lappangott,

et dont le dapotis de l'eau, le chuintement des étincelles,

a víz-buzogás, a szikra-sziszegés, a kinti idő valahány üres susogása

chaque charabia chuchoté par le temps du dehors

megcsillan és értelmet kap, mert egy jel A-t vagy B-t mondott:

prennent éclat et sens, un sign disant A ou B :

Lehet, hogy ez vagy.

voilà, peut-être, ce que tu es.

Más szóval:

En d'autres termes :

Tavasszal a körtevirágba szirom fogódzik:

Au printemps, un pétale s'accroche à la fleur du poirier:

tudja, hogy ez az egyetlen tavasz, több nem volt és nem lesz,

il sait que c'est le seal printemps, qu'il n'en fut, n'en sera d'autre,

önmagának lankasztó heve és vihara és zuzmarája,

il est sa propre chaleur harassante, son propre orage, son propre givre,

gyümölcsözteti és széttépi önmagát és mindig jelen van.

il fructifie et se déchire, présent toujours.

Elmúlhat hetven év, elmúlik ezer:

Quatre-vingts années peuvent passer, un millénaire même :

az idő palánk-lécei mögött a te lépteid.

toujours tes pas derrière les palissades du temps.