Voyez-vous, mes amis, tout à coup, il n'est plus.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Il nous a laissés seul. Nous voici donc cocus.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

Nous l 'avions tous connu. Ni génie, ni apôtre:

De nincs már.

Akár a föld.

il n'était qu'un coeur tout proche des nôtres.

Jaj, összedőlt

a kincstár.

Mais il est mort.

Okuljatok mindannyian e példán.

Comme la terre.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

Écroulé, l'éphémère

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

trésor.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

Tirez la leçon tous de ce destin précaire.

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

Ainsi est l'homme. Un unique exemplaire.

kővé meredve,

mint egy ereklye,

Il n'avait ni n'a pas de sosie aujourd'hui,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.

et comme aucune feuille n'aura de sosie,

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

il n'aura son pareil dans le temps infini.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

Voyez sa tête et ses si chers yeux engloutis

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

par sa face. Et sa main déjà perdue dans une

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

inexprimable brume,

"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",

vagy bort ivott és boldogan meredt a

pétrifiée comme une relique

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

désormais archaïque,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

le secret ancestral que cette vie résume

hogy milliók közt az egyetlenegy.

y étant gravé par des runes.

Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

Quoi qu'il fût, il était d'une chaleur qui luit,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

les gens savaient et proclamaient: »C'est lui.»

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

A sa façon d'aimer tel ou tel plat,

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

de parler – ah, sa bouche qu'aujourd'hui scella

Édes barátaim, olyan ez éppen,

le silence, ah ce ton qu'on entend résonner,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

comme la cloche des églises immergées,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

de dessous l'eau, puis la voix de naguère:

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

«Apporte-moi un peu de fromage, ma chère», –

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

ou de boire du vin, d'admirer la fumée

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

qui montait de sa cigarette bon marché,

1933

et de toujours aller, courir, téléphoner

en tissant de son rêve le fil coloré:

le signe lui venait resplendir sur le front

qu'il était seul ce Lui parmi tant de millions.

On a beau le chercher, on ne le trouve plus

ni en Asie ni au Cap: ni vu, ni connu,

le passé l'ignore, et, dans l'avenir qui brille,

n'importe qui peut naître encore, mais pas lui.

Plus jamais n'éclatera, plus jamais

son drôle de sourire pâle, un peu de biais.

Fée Fortune elle-même jamais ne saura

produire ce miracle une deuxième fois.

Mes chers amis, ce cas est tout a fait semblable

à celui de tel homme de la fable

auquel un jour la vie pensait,

et nous de raconter tout de suite: «Il était…»,

puis l'écrasa le ciel affreux de tout son poids,

et nous de l'évoquer, pleurant: »Il n'était pas…»

Ci-gît le grand lutteur transformé en statue

de lui-même, figé, s'étant à jamais tu.

Aucun produit ni voix ne le réveillera,

ni des larmes en flux: il était. Une fois.