Des paysans, la face grave, taciturnes,

A földeken néhány komoly paraszt

En traversant les champs reviennent au village.

hazafele indul hallgatag.

Le fleuve et moi sommes couchés l’un près de l’autre,

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,

Sous mon cœur s’assoupit la tendre herbe sauvage.

gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

Le fleuve en son flot roule un grand silence calme.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,

Soucis, fardeaux en moi se changent en rosée.

harmattá vált bennem a gond és teher;

Plus question de Magyars, de frères, vieux ou jeunes,

se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,

Mais de vivants fourbus pareillement couchés.

csak megfáradt ember, aki itt hever.

Le soir descend, universel apaisement…

A békességet szétosztja az este,

Je suis comme un morceau de pain chaud que l’on rompt.

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

Le ciel s’endort aussi. Les étoiles se posent

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra

Sur le calme Maros comme dessus mon front.

s homlokomra kiülnek a csillagok.

1923. augusztus