Mamachen,

Mamácska,

sieh, ich sitze hier,

itt ülök, nézd,

als Steinbock erdgebunden

Bak-jelben földre kötve

in filzig feuchter Kälte

nedves rostos hidegben,

und sauge Sonnenwärme,

s napot szívok magamba,

um in der Fische Zeichen

hogy versben átevezzek

im Vers zu dir zu segeln.

hozzád, Halak jegyébe.

Näher die beiden Zeichen,

Közelebb ez a két jegy,

als wir, die wankelmütig

mint mi, kiket a bolygó

uns voneinander stoßen.

szándékok szertelöknek.

Du ziehst mich trotzdem an dich,

De mégis vonsz magadhoz,

ich warte in der Ferne,

s én távol arra várok,

daß wir uns sanft berührend

hogy egymáshoz ütődve

erneute Kraft verspüren.

újra erőre kapjunk.

Steh du in meiner Bahn und

Állj pályánk metszetében

rufe mich beim alten, nur

s szólíts a régi néven,

dir bekannten Namen. Nichts

a másnak ismeretlen

anderes wünsche ich mir. Nur du

szavakkal. Erre várok.

vermagst mich zu finden, nur

Csak te tudsz megtalálni.

ich suche dich, ganz allein

Téged csak én kereslek.

Du sprichst die Sprache meiner

Versem, nyitott kalitkám

Dichtung, des offnen Käfigs,

madárnyelvét te érted,

mein flottes Schwalbenzwitschern,

e locska fecskehangot.

Sag, muss die Hälfte weg?

Mondd, vessem el felét?

Mitnichten.

Fenét.

Sieh nur, wie wir

No nézd, mi szépen

Komplizen uns festhalten

kapaszkodunk meg egy kis

an einem feinen Lachen.

cinkoska nevetésben.

Du kommst mit Hörensagen,

Megjössz a hallomással.

worauf ich lang gewartet:

Vártam, már régen várom:

leg deine Ulmenhand mir

tedd a fejemre foltos,

die fünfzackige Krone,

nyárfaüveg kezed,

fleckig und zart, aufs Haupt.

ötágú koronámat.