Mamácska,

Mamachen,

itt ülök, nézd,

sieh, ich sitze hier,

Bak-jelben földre kötve

als Steinbock erdgebunden

nedves rostos hidegben,

in filzig feuchter Kälte

s napot szívok magamba,

und sauge Sonnenwärme,

hogy versben átevezzek

um in der Fische Zeichen

hozzád, Halak jegyébe.

im Vers zu dir zu segeln.

Közelebb ez a két jegy,

Näher die beiden Zeichen,

mint mi, kiket a bolygó

als wir, die wankelmütig

szándékok szertelöknek.

uns voneinander stoßen.

De mégis vonsz magadhoz,

Du ziehst mich trotzdem an dich,

s én távol arra várok,

ich warte in der Ferne,

hogy egymáshoz ütődve

daß wir uns sanft berührend

újra erőre kapjunk.

erneute Kraft verspüren.

Állj pályánk metszetében

Steh du in meiner Bahn und

s szólíts a régi néven,

rufe mich beim alten, nur

a másnak ismeretlen

dir bekannten Namen. Nichts

szavakkal. Erre várok.

anderes wünsche ich mir. Nur du

Csak te tudsz megtalálni.

vermagst mich zu finden, nur

Téged csak én kereslek.

ich suche dich, ganz allein

Versem, nyitott kalitkám

Du sprichst die Sprache meiner

madárnyelvét te érted,

Dichtung, des offnen Käfigs,

e locska fecskehangot.

mein flottes Schwalbenzwitschern,

Mondd, vessem el felét?

Sag, muss die Hälfte weg?

Fenét.

Mitnichten.

No nézd, mi szépen

Sieh nur, wie wir

kapaszkodunk meg egy kis

Komplizen uns festhalten

cinkoska nevetésben.

an einem feinen Lachen.

Megjössz a hallomással.

Du kommst mit Hörensagen,

Vártam, már régen várom:

worauf ich lang gewartet:

tedd a fejemre foltos,

leg deine Ulmenhand mir

nyárfaüveg kezed,

die fünfzackige Krone,

ötágú koronámat.

fleckig und zart, aufs Haupt.