Menekülés közben, hogy betértél,
Pendant ta fuite, il y eut l'entrée
szűk konyhánkban, matracokra dőlve
elnyújtattad végre fáradt lábad,
Dans notre cuisine étroite oú tout de suite
le nem merted vetni szűk cipődet,
lábodat, a sebest-bedagadtat
Tu tombas sur le matelas.
féltél, hogy többé be nem fogadja.
Három napig ültél fent a liftben,
Tu pouvais allonger tes jambes fatiguées,
hatodik emelet magasában,
romok közt a szűk üvegkalitban,
N'osant pas enlever tes souliers, cependant,
körülötted villanyfény-pokolban
bombák robbantak fel mennydörögve.
De peur qu'ensuite ils refusent tes pieds.
Három napig fenn az égzengésben
reszkettél egy háromlábú széken,
Trois jours sans l'ascenseur, assise,
negyedik nap, megállt az ostrom,
romok közt a nyaktörő magasból
Là-haut, sixième étage,
térden, hason, esve, csúszva szöktél
porban, romban, hóban hempergőzve.
Un enfer éclairé tout autour
Amire az utca-szintre értél
- nem zihálni! - álltál szívdobogva
De ta cage de verre et les ruines,
néptelen, visszhangos sivatagban.
Elhagyott utcákon általkúszva,
Le tonnerre des bombes.
leső fegyverek közt zsibbadozva,
elhagyott kísértethídon által
Trois jours de ciel partant
egymagad az éjben át Budára:
polgárok a pincékben lapultak,
En éclats et en fracas
katonák a futóárkok mélyén,
batyuk, hullák fölött botladoztál
Et sur ta chaise, toi, tremblant.
havas kerten át ajtónkig érve.
Szűk konyhánknak melegén remegve,
Le quatrième, une accalmie,
matracunkon némán végigdőlve,
két kezedben reszketett a bögre,
Tu descendis par les ruines, sur les genoux,
kanala koccanva vert falához,
míg a hóból olvadt lötty teában
Tu rampas dans la neige et les poussières.
elolvadt a szaharin kristálya.
Kilenc éhezőhöz tizediknek
Au niveau de la rue, défense de gémir,
meg nem tűrt a menekvők tanácsa
s néhány óra múltán útra váltál,
Dans ce désert si plein d'échos,
havas küszöbünkön általléptél,
golyók-átszabdalta havazásba,
Tu attendis, souffle coupé.
éjbe, fagyba, halálba, magányba.
Rampant au long des rues désertes,
Könyörgésed visszhangos teremben
szívem magas falai közt szálldos,
La peur qui t'engourdit, les armes à l'affût,
lassú lépted havon megcsikordul,
imbolyogva tűnsz a hóesésbe,
Tu traversas le pont fantôme dans la nuit,
s némán bolyongasz tovább a szívemben.
Seule vers Buda.
Les bourgeois se terraient dans les caves
Et les soldats dans les tranchées.
Parmi les baluchons et les cadavres
Tu avanças en trébuchant
Et par le jardin sous la neige
Tu es venue à notre porte et tu t'es étendue
Sur notre matelas dans la cuisine tiède.
Le bol tremblait dans tes deux mains,
J'entendis cogner ta cuillère
Qui diluait la saccharine
Dans le thé fait avec la neige.
Les neuf réfugiés ont tenu conseil,
N'ont pas accepté que tu sois dixième
Et un peu plus tard tu es repartie
Passant le seuil couvert de neige,
Parmi les flocons que coupaient les balles,
Partie dans la nuit, le froid, dans la mort.
Ta supplication, elle résonne en moi
Comme entre les hauts murs d'une salle
Avec ton pas lent qui fait craquer le sol;
Tu te perds dans la neige qui tombe en silence,
Errant en moi, trébuchant en moi.