Dies ist nun der Tag der Freiheit!
Hát ez a szabadság napja,
Dieses überhelle Licht!
Mely így éget és vakit?
Durch die trüben Gitterfenster
Mely soha nem látogatta
unsres Kerkers drang es nicht.
Börtönünk gyász ablakit?
Unsre lichtentwöhnten Augen
Ah! ez égő lángözönhöz
blendet diese grelle Glut.
Gyenge szemünk nem szokott:
Heim ins Dämmerlicht des Kerkers
Menjünk vissza börtönünkbe!
laßt uns gehen! Da ist's gut!
Kedves félhomály van ott.
Und dies tosende Gewimmel,
És e nyüzsgő élet, e zaj,
das betäubend uns umbrüllt,
E szilaj, zúgalmas ár,
das uns mitreißt wie die Fluten
Mely el-elsodor magával
eines Stroms und überspült!
S fejünket boritja már, -
Dieses fieberhafte Hasten
Ah, mi háborító e zaj
voller Gier, die niemals ruht!
S mindig lázas állapot:
In die Einsamkeit des Kerkers
Menjünk vissza börtönünkbe!
laßt uns heimgehn! Da ist's gut!
Állandó magány van ott.
Hart und schneidend wehn die Winde
Itt a lég nyersebb, keményebb,
uns hier draußen ins Gesicht,
A szellő fuvása metsz,
wenn aus schwarzen Wetterwolken
Felhő tornyosul felettünk,
Blitzgekrach bedrohlich bricht.
A villám cikázni kezd,
Weckt uns dort nur Wetterleuchten,
Ég a földet megrohanja,
tötet hier des Donners Wut.
Itt öl a vész, gyujt amott:
Ach, zurück in unsre Zellen
Menjünk vissza börtönünkbe!
laßt uns heimgehn! Da ist's gut!
Csendes, jó idő van ott.
Hier nur Kampf und harte Arbeit,
Mennyi küzdés! mennyi munka!
Nächte schlaf- und ruhelos.
Éber álom, hosszu éj,
Hier wird man umhergeschleudert,
Szirt s hullám között hánykódás,
- Hoffnung klein, Gefahren groß -
Kis reményhez nagy veszély!
zitternd unter Todesängsten
Ah, e fáradság, rebengés
wie ein Boot in wilder Flut!
Nem gyötörte a rabot:
Laßt uns heimgehn in den Frieden
Menjünk vissza börtönünkbe!
unsrer Zellen! Da ist's gut!
Béke, nyúgalom van ott.
Ach, nun dröhnt Kanonendonner!
Hah, mi ez: kard villámlása,
Waffenklirren, Feldgeschrei!
Álgyudörgés, vérpatak,
Feuerschein, zerfetzte Fahnen!
Égő fáklya, véres zászló,
Blutrausch, Menschenmetzelei!
Öldöklő s leölt hadak!
Fort! Viel lieber laßt uns sterben
Szalmaágyon, cseppről cseppre
dort, wo still versiegt das Blut,
Elenyészni volna jobb:
friedlich auf dem Strohsack enden,
Menjünk vissza börtönünkbe!
ja, im Kerker! Da ist's gut!
Csöndesebb halál van ott.
1848