Hát ez a szabadság napja,
Dies ist nun der Tag der Freiheit!
Mely így éget és vakit?
Dieses überhelle Licht!
Mely soha nem látogatta
Durch die trüben Gitterfenster
Börtönünk gyász ablakit?
unsres Kerkers drang es nicht.
Ah! ez égő lángözönhöz
Unsre lichtentwöhnten Augen
Gyenge szemünk nem szokott:
blendet diese grelle Glut.
Menjünk vissza börtönünkbe!
Heim ins Dämmerlicht des Kerkers
Kedves félhomály van ott.
laßt uns gehen! Da ist's gut!
És e nyüzsgő élet, e zaj,
Und dies tosende Gewimmel,
E szilaj, zúgalmas ár,
das betäubend uns umbrüllt,
Mely el-elsodor magával
das uns mitreißt wie die Fluten
S fejünket boritja már, -
eines Stroms und überspült!
Ah, mi háborító e zaj
Dieses fieberhafte Hasten
S mindig lázas állapot:
voller Gier, die niemals ruht!
Menjünk vissza börtönünkbe!
In die Einsamkeit des Kerkers
Állandó magány van ott.
laßt uns heimgehn! Da ist's gut!
Itt a lég nyersebb, keményebb,
Hart und schneidend wehn die Winde
A szellő fuvása metsz,
uns hier draußen ins Gesicht,
Felhő tornyosul felettünk,
wenn aus schwarzen Wetterwolken
A villám cikázni kezd,
Blitzgekrach bedrohlich bricht.
Ég a földet megrohanja,
Weckt uns dort nur Wetterleuchten,
Itt öl a vész, gyujt amott:
tötet hier des Donners Wut.
Menjünk vissza börtönünkbe!
Ach, zurück in unsre Zellen
Csendes, jó idő van ott.
laßt uns heimgehn! Da ist's gut!
Mennyi küzdés! mennyi munka!
Hier nur Kampf und harte Arbeit,
Éber álom, hosszu éj,
Nächte schlaf- und ruhelos.
Szirt s hullám között hánykódás,
Hier wird man umhergeschleudert,
Kis reményhez nagy veszély!
- Hoffnung klein, Gefahren groß -
Ah, e fáradság, rebengés
zitternd unter Todesängsten
Nem gyötörte a rabot:
wie ein Boot in wilder Flut!
Menjünk vissza börtönünkbe!
Laßt uns heimgehn in den Frieden
Béke, nyúgalom van ott.
unsrer Zellen! Da ist's gut!
Hah, mi ez: kard villámlása,
Ach, nun dröhnt Kanonendonner!
Álgyudörgés, vérpatak,
Waffenklirren, Feldgeschrei!
Égő fáklya, véres zászló,
Feuerschein, zerfetzte Fahnen!
Öldöklő s leölt hadak!
Blutrausch, Menschenmetzelei!
Szalmaágyon, cseppről cseppre
Fort! Viel lieber laßt uns sterben
Elenyészni volna jobb:
dort, wo still versiegt das Blut,
Menjünk vissza börtönünkbe!
friedlich auf dem Strohsack enden,
Csöndesebb halál van ott.
ja, im Kerker! Da ist's gut!
1848