Le soir, quand tendrement la géante nourrice
Midőn az est, e lágyan takaró
Etale sur la terre un manteau noir et lisse
fekete, síma bársonytakaró,
Fait d'un si fin velours que l'herbe qu'il recouvre
melyet terít egy óriási dajka,
Ne courbe pas le front; si fin, que, des fleurs, s'ouvre
a féltett földet lassan eltakarja
Sans peine sous son poids, l'éventail irisé
s oly óvatosan, hogy minden füszál
Et que le papillon, s'il vient à se poser
lágy leple alatt egyenessen áll
Sur ce voile léger, tout immatériel,
és nem kap a virágok szirma ráncot
Y conserve l'émail qu'il prit à l'arc-en-ciel,
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
Alors, où que tu sois, quelque part dans le monde,
nem sérti a szivárványos zománcot
Dans une chambre morne où ton œil vagabonde;
és ugy pihennek e lepelnek árnyán,
Rêvassant au café où flambent dans les glaces
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
Comme autant de soleils les bobèches du gaz;
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
Ou veillant, fatigué, sur le flanc des collines,
olyankor bárhol járj a nagyvilágban
Avec ton chien, la lune veule qui chemine;
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
Ou bien, conduit par un cocher ensommeillé,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
Cahotant dans l'ornière aride d'un sentier;
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
Où que tu sois: sur un bateau, le cœur houleux,
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
Ou bien a l'aise assis dans un train luxueux;
nézzed a lombon át a lusta holdat;
Errant à l'étranger dans les immenses villes,
vagy országuton, melyet por lepett el,
Désœuvré, admirant aux carrefours les files
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
Des réverbères, sur deux rangs, à l’infini
vagy a hajónak ingó padlatán
Des rues, des boulevards, des places dans la nuit;
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
Ou bien encore aux bords de la Riva, rêvant
vagy idegen várost bolygván keresztül
Quand la glace d'opale a des reflets mouvants,
állj meg a sarkokon csodálni restül
Où que tu sois, songeant aux bonheurs enfouis
a távol utcák hosszú fonalát,
Dont le doux souvenir te dévore aujourd'hui,
az utcalángok kettős vonalát;
A l'âge qui n'est plus, comme se meurt la lampe
vagy épp a vízi városban, a Riván,
Enchanteresse, à l'âge vrai qui déja trempe
hol lángot apróz matt opáltükör,
Dans l'irréel et dont la mémoire, toujours
merengj a messze multba visszaríván,
Ne cesse pas d'être un trésor et d'être lourd
melynek emléke édesen gyötör,
Et devant lui doit se courber la tête, lasse
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
De se ressouvenir, vers le marbre qui passe,
lámpának képe van is már, de nincs is,
Où que tu sois, dans la beauté, dans les délices,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
Làche, tu songeras devant le précipice:
melynek emléke teher is, de kincs is:
A quoi bon ces beautés, à quoi bon ce que j'aime?
ott emlékektől terhes fejedet
Solitaire, toujours, tu songeras quand même:
a márványföldnek elcsüggesztheted:
A quoi bon les flots bleus, le marbre bigarré?
csupa szépség közt és gyönyörben járván
Et le soir, à quoi bon son velours éthéré?
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
Les collines pourquoi? Pourquoi donc les feuillages?
ez a sok szépség mind mire való?
Et la mer où jamais semence n'est jetée?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
Le flux et le reflux? A quoi bon le rivage?
minek a selymes víz, a tarka márvány?
Et les nuages, Danaïdes tourmentées?
minek az est, e szárnyas takaró?
Roc brûlant de Sisyphe, à quoi bon le soleil?
miért a dombok és miért a lombok
Pourquoi les souvenirs, les passés, le réveil?
s a tenger, melybe nem vet magvető?
Pourquoi les lampes? dans le ciel, pourquoi les lunes?
minek az árok, minek az apályok
L'interminable temps, les heures une à une?
s a felhők, e bús Danaida-lányok
Prends un exemple, prends le brin d'herbe obstiné;
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
Pourquoi donc pousse-t-il puisqu'il doit se faner?
miért az emlékek, miért a multak?
Pourquoi se fane-t-il puisqu'il doit repousser?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
Guillevic et Jean Rousselot
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?