Adamo, faccio spesso un pensiero sul tuo viso,

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,

Mio mesto antenato, perché l’esistenza, mi duole

Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem

Il mio nome è: Uomo. Sul letto servile dell’affanno,

S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán

La mia mano sconsolata verso di te sto dimenando.

Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Uomo – animale laido tra un pappagallo e una tigre,

Papagáj s tigris közt csúf ember-állat,

Sopra di me ondeggia il grasso albero di pane,

Kire kövér kenyérfa bólogat,

Stai grattando con le unghie la tua barba fulva,

Körömmel vakarod vörös szakállad

E m'immagino, che tu abbia il dente sanguinante.

S úgy képzelem, hogy véres a fogad.

Oh, primo  Uomo…  oh, via del dolore…

Ó első Ember... ó fájdalmak útja...

Tu sei il pozzo, del  lurido oceano,

Te vagy a szennyes óceánnak kútja,

Da cui ho ereditato il mio destino doloroso.

Amelyből fájó sorsomat öröklöm.

Mi piacerebbe incontrarti, faccia a faccia,

Bár láthatnálak színről-színre téged,

Or’ che brucio di lacrime, dolori e dannazione,

Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,

Per sbatterti  furiosamente in faccia il mio pugno.

Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.

1915