Rifletti, dove entri ora, studioso,
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Sui stracci, dall’umanità gettati,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Con lettere cupe, come la notte
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Invernale, è vergata l’atroce lezione:
Leírva áll a rettentő tanulság:
“Mentre per una vita in miseria nascono
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
In milioni, qualche migliaio potrebbe
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Aver la salvezza sulla terra, se sapesse
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Usare la mente divina e emozioni
Használni tudnák éltök napjait."
Angelici per i propri giorni di vita.”
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Perché ‘sto pattume? Per pascolarci
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Sopra come le pecore sull’erba? Perder’
Zabáltan elhenyéljük a napot?
La giornata sazi di scienza vanesia?
Az isten napját! nemzet életét!
Il giorno di Dio! la vita della nazione?
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Perché ‘sto pattume? riconosco tutti
Az állatember minden bűneit.
Peccati dall’odore dell’uomo animale.
Erény van írva e lapon; de egykor
Su questo foglio c’è scritto la virtù,
Zsivány ruhája volt. S amott?
Ma un tempo era la veste del brigante.
Az ártatlanság boldog napjai
E di là? I giorni felici dell’innocenza,
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Sull’abito strappato di una verginella,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
O sulla vestaglia d’una meretrice irata.
És itt a törvény - véres lázadók
E qui la legge – sulle fogli d’un libro
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Reso bianco, fatto con i vestiti dei
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Ribelli sanguinari, giudici falsi e tiranni.
Emitt a gépek s számok titkai!
Qui i segreti delle macchine e dei numeri!
De akik a ruhát elszaggaták
Ma coloro, che i vestiti hanno logorato,
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Per trasformarli in libri belli un giorno,
Számon kivül maradtak: Ixion
Loro son fuori questione: vorticano in
Bőszült vihartól űzött kerekén
Eterno nella spira della miseria, inseguite
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Dal Vento furioso, sulla ruota di Issione.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
Sul letto del folle, testa saggia sogna;
A csillagászat egy vak koldus asszony
L’astronomia misura i mondi sui
Condráin méri a világokat:
Cenci di una mendicante cieca:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Mondo e cecità su uno scadente foglio!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
Le vesti dei prigionieri e vili mutati
S most a szabadság és a hősi kor
In libro, ora la libertà e l’era eroica
Beszéli benne nagy történetét.
Racconta in esso la grande storia.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Fedeltà, l’amicizia favoleggiano sul fogli
Gunyáiból készült lapon regél.
Fatti dai panni dei infami traditori.
Irtózatos hazudság mindenütt!
“Ovunque ‘sta terribile menzogna!”
Az írt betűket a sápadt levél
L’immagine mortuario del foglio
Halotti képe kárhoztatja el.
Pallido, fanno dannare le lettere vergate.
Országok rongya! könyvtár a neved,
Stracci dei paesi! Tuo nome è biblioteca,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Ma dov’è il libro che porta alla meta?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
Dov’è la felicità della parte più grande?
A könyvek által a világ elébb?
Sarà avanzato il mondo grazie ai libri?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Avanzava, e la scoria dei suoi popoli
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
Gloriosi diveniva sempre più orribile,
S a rongyos ember bőszült kebele
E il petto dell’uomo furioso alitava
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
Pestilenza sulla famosa nazione.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Dobbiamo dunque abbattere ciò, che nei
Ész napvilága mellett dolgozának?
Millenni, la mente umana aveva creato?
A bölcsek és a költők műveit,
Le opere dei saggi, dei poeti, e tutto
S mit a tapasztalás arany
Quel, che il tempo aveva estratto dalla
Bányáiból kifejtett az idő?
Miniera dell’oro dell’esperienza?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Quante anime luminose si son immolate,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Vegliate presso le rovine del cuore
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Ardente, per dar forza e consolazione
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Ai suoi compagni afflitti e smarriti.
Az el nem ismert érdem hősei,
Gli eroi del merito non riconosciuti,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Coloro – che dopo la loro morte,
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Quando non costava più niente –
Kezdett imádni a galád világ,
Il mondo infame con la meschina
Népboldogító eszmék vértanúi
Riconoscenza incominciò ad adorare,
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Martiri delle idee esaltanti, tutti
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Insieme ai mercanti dei stracci,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Queste teste noiose – con i cuori putridi,
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Con gli istruttori delle passioni malefici,
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Loro tutti insieme – i buoni a causa dei
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Cattivi – sul falò devono incenerirsi?
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oh no, no, quel, che dissi, era dolore,
Oly fényes elmék a sár fiait
Che la fatica di tante anime risolute,
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Tante menti lucidi, non possono salvare
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
I figli del fango dal sprofondamento!
Egy kis virányt a puszta homokon
La terra malapena possiede, nel
Hol legkelendőbb név az emberé,
Mezzo del deserto, un piccolo angolo,
Hol a teremtés ősi jogai
Un pezzo di terra fiorita, dove il nome
E névhez "ember!" advák örökűl -
Dell’uomo è il valore più grande,
Kivéve aki feketén született,
Dove i diritti della creazione son
Mert azt baromnak tartják e dicsők
Attribuito come eredità “all’uomo.”
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
Eccetto coloro, che son nati neri,
És mégis - mégis fáradozni kell.
Loro son considerati bovini da questi
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Illustri, e frustano l’immagine di Dio.
Egy új irány tör át a lelkeken:
Eppure – eppure bisogna sforzarsi.
A nyers fajokba tisztább érzeményt
Uno spirito nuovo apre strada verso alto,
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
E nelle anime spalanca novi orizzonti:
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
Innestare sentimenti più puri nelle
S uralkodjék igazság, szeretet.
Razze rozze, idee più fruttuose,
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Che infine s’abbraccino nei cuori,
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
E regni la verità e l’amore.
Testvérim vannak, számos milliók;
E nella sua casupola anche l’ultimo
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Plebe possa dire: non sono solo!
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ho dei fratelli, diversi milioni,
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Io li difendo, loro difendono me.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Destino, io non ti temo, qualsiasi
Agyunk az ihlett órákban teremt.
Cosa tu voglia, io non m’arrendo.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Deponiamo con diligenza certosina, ciò
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Che nelle ore dell’estro crea la mente.
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
E se tutte le pietre son ammassate,
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Costruiamo il Babele dell’era nuova,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
Finché sarà alto come le stelle,
És földi vérünk minden csepjei
E quando avremo guardato dentro
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Il paradiso, ascoltato musica angelica,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
Ogni goccia del nostro sangue umano
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ferve dalla fiamma del piacere elevato,
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Disperdiamoci come i popoli antichi,
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
Ricominciamo a tollerare e imparare.
S meg nem kövűlnek élő fiai.
È questo il destino, non avrà mai fine?
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
Nessun fine prima che s’estingua la terra,
És tápot adni lelki vágyainknak.
E i suoi figli viventi non diventano pietre.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Cos’è il nostro compito sulla terra? Lottare
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
E dare linfa ai desideri delle nostre anime.
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Siam uomini, figli della terra e del cielo.
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
L’anima nostra sono le ali, che ci elevano
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Al cielo, ma noi invece di tendere all’insù,
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Ci annoiamo, e come uccelli ignobili
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Vivacchiamo nel fango della pestilenza?
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Cos’è il nostro compito sulla terra? lottare
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
Secondo le nostre forze per nobili obiettivi.
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Davanti a noi è il destino d’una nazione.
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Se l’avremo estratto dall’abisso profondo,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
E presso lo spirito combattivo abbiamo
Köszönjük élet! áldomásidat,
Raggiunto il punto più alto acessibile,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Potremmo dire tornando alla polvere dei
Nostri avi: grazie vita! per le tue benedizioni,
1844
È stato divertente, lavoro degno d’un uomo!
1844