Lentamente, vagheggiando

Lassan, tünődve

L’uomo infine giunge sul sabbioso,

desolato e bagnato bassopiano,

Az ember végül homokos,

si guarda intorno trasognato, la sua

szomorú, vizes síkra ér,

assennata testa annuisce, non spera.

szétnéz merengve és okos

Io stesso cerco di guardar in giro

fejével biccent, nem remél.

con noncuranza e senza inganno.

Bagliore argentato della scure

Én is így próbálok csalás

sta giocando sulle foglie del pioppo.

nélkül szétnézni könnyedén.

Mio cuore seduto sul ramo di niente

Ezüstös fejszesuhanás

suo piccolo corpo trema silente,

játszik a nyárfa levelén.

si radunano intorno mitemente

e stanno a guardare tutte le stelle.

A semmi ágán ül szivem,

Un cielo color ferro…

kis teste hangtalan vacog,

In un cielo color ferro sta girando

köréje gyűlnek szeliden

il dinamo laccato e fresco.

s nézik, nézik a csillagok.

Oh, voi silenziose costellazioni!

La parola sfavilla tra i miei denti - -

Vas-színű égboltban...

Dentro di me cade il passato, come

la pietra attraverso lo spazio silente.

Vas-színű égboltban forog

Il tempo muto e blu si dissolve,

a lakkos, hűvös dinamó.

la lama della spada brilla: i miei capelli - -

Óh, zajtalan csillagzatok!

I miei baffi si distendono come un bruco

Szikrát vet fogam közt a szó - -

grasso sul labbro dal sapore evaporato.

Mi duole il cuore, le parole diventano fredde.

Bennem a mult hull, mint a kő

Ma tanto non v’è nessuno a cui rivolgerle - -

az űrön által hangtalan.

marzo 1933.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március