Il faut laisser maison, et vergers et jardins,-

Il faut laisser maison, et vergers et jardins,-

cominciò cosi, Ronsard, con questa riga, una delle

egyik utolsó versét e sorral kezdte Ronsard,

sue ultime poesie, pispiglio tra me e me, origlia il

morgom magamban és fülel a barna ösvény

sentiero bruno, dal rosaio vola qualche petalo morto;

s a kerti rózsafákról egy-egy holt szirom száll;

due cespugli spogli mi contemplano mestamente,

két meztelen bokor mélán utánam bámul,

sembra che anche il paesaggio capisca il francese;

úgy látszik ért a táj egy kissé franciául;

il faut laisser, - recita la quercia trasognata

il faut laisser, – mereng a tölgyfa is szavalva

facendo cadere una ghianda stanca sulla terra.

s egy fáradt makkot ejt a gőzölgő avarra.

Tra le nuvole fa capolino il sole, un caprone legato

alla corda, gira in cerchio come una barbuta,

Felhők közt ül a nap, egy bak kötélre fűzve

bianca melanconia, pestando nella pozzanghera,

elindul s mint fehér, szakállas mélabú jár

nel cielo, frotte di uccelli volano formando una V- u

köröskörül s a rét tócsáiban taposgat;

sparendo di volta in volta nel grigiore lento;

az égi téreken madárhad vé-je úszkál

tra le fronde rare, un velo di pioggia fresca si solleva,

és néha eltünik a lassu szürkületben;

il faut laisser, - sussurra, hanno interrato Rosard,

a ritkás lomb között hűs eső fátyla lebben,

non temere, si geleranno anche su di te le perle del sudore.

il faut laisser, – susog, Ronsard-t a földbe tették,

s majd megfagy rajtad is, ne félj, a gyöngy verejték.