M'affaccio alla finestra di notte
Állok az ablak mellett éjszaka,
E attraverso l’immensa distanza
S a mérhetetlen messzeségen át
Nei miei occhi raccolgo il tremolante
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Raggio d'una soave stella in lontananza.
Távol csillag remegő sugarát.
Da bilioni di miglia eterea
Billió mérföldekről jött e fény,
La luce è instancabilmente varcata
Jött a jeges, fekete és kopár
I gelidi, neri e spogli, bui spazi
Terek sötétjén lankadatlanul,
E chissà già da quante miglia di anni.
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
È un messaggio celeste che or al fine
Egy égi üzenet, mely végre most
Scese da me e nei miei occhi giunse
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
Il bersaglio e muore felice, mentre
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
La copro colle mie lasse palpebre.
Fáradt pillám koporsófödelét.
Ho imparato che la luce celeste
Tanultam én, hogy általszűrve a
Filtrata dai cristallini arnesi dei dotti
Tudósok finom kristályműszerén,
È messaggero dei simili al nostro
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Tetro globo ed al mio mesto corpo.
Elemekről ád hírt az égi fény.
L'assorbo col mio sangue, la racchiudo
Magamba zárom, véremmé iszom,
E in silenzio l'osservo riflettendo,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Quale antico dolor la luce piange
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Al sangue, il cielo al Globo, ambo le cose?
Földnek az ég, elemnek az elem?
Milioni di solitudini sparse
Tán fáj a csillagoknak a magány,
Nel vuoto alle stelle fan male forse?
A térbe szétszórt milljom árvaság?
E ora mai ci troveremo unite
S hogy össze nem találunk már soha
Sul gelido spazio e di notte?
A jégen, éjen s messziségen át?
Oh, stella, perché piangi? Neanche tu sei
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Più lontana di quei cuori terreni!
Mint egymástól itt a földi szivek!
Il Sirio è più distante da me?
A Sziriusz van tőlem távolabb
O miei compagni? Ahi, chi lo dice?
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ahimè, amicizia! Ahimè amore!
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ahimè la via da anima ad anima!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Degli occhi inviamo un raggio avvilito,
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
Tra noi sta l'immane gelido vuoto!
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!