Sotto il ciel’ uggioso

Süvölt a zivatar

Ruggisce la tempesta,

A felhős ég alatt,

I gemelli d’inverno,

A tél iker fia,

Neve e pioggia scroscia.

Eső és hó szakad.

La nostra dimora è

Una steppa desolante;

Kietlen pusztaság

Non v’è un cespuglio

Ez, amelyben lakunk;

Per trovar’ protezione.

Nincs egy bokor se', hol

Qui fuori il freddo,

Meghúzhatnók magunk.

Là dentro è la fame,

‘sto duplice vessatore

Itt kívül a hideg,

Ci strazia ferocemente;

Az éhség ott belül,

E più in là anche il terzo:

E kettős üldözőnk

Le armi pronte a sparare.

Kinoz kegyetlenül;

Goccia sulla neve bianca,

Rosso, il nostro sangue.

S amott a harmadik:

Abbiam’ freddo e fame,

A töltött fegyverek.

I nostri fianchi trafitti,

A fehér hóra le

Ci tocca ogni sciagura…

Piros vérünk csepeg.

Ma siam’ liberi e fieri!

1847

Fázunk és éhezünk

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

1847