Figlio mio, ti stai allontanando così veloce da me,

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben

in questo gran spazio – tempo.

tőlem, fiam.

Dal tavolo ti alzi già nervoso,

Már idegesen kelsz föl az ebédtől,

sparisci, corri.

eltűnsz, szaladsz.

Leggi il giornale, quando ti parlo

Újságot olvasol, amikor beszélek,

rispondi a monosillabi.

kurtán felelsz.

Sei con gli amici. La stanza tua è vuota.

Barátaiddal vagy. Üres a szobád.

La mia anima è vuota.

Üres a lelkem.

Non noti l’ amor’mio fatuo sul mio viso.

Nem látod arcomon botor szerelmem.

Di me neanche ti accorgi.

Nem veszel észre.

La mia voce stridula, in te suscita repulsione.

Csikorgó hangom iszonyú tenéked.

La mano mia è pesante.

Nehéz a kezem.

Tua madre è diventata di nuovo l’unica amica mia.

Anyád lett megint egyetlen barátnőm.

E con lei che parlo.

Véle beszélek.

Le rammento, a voce bassa,la nostra età ridacciante.

Halkan említem hancúzó korunkat.

Per non fartelo sentire.

Hogy meg ne halljad.

A suo tempo, anch'io lasciai cosi mio padre.

Így hagytam el egykor én is apámat.

Lui fece allo stesso modo.

Ő is így ment el.

Con un sospiro pesante, orgoglioso, dannandosi,

Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,

non guardandosi indietro.

vissza se nézve.

Questa solitudine somiglia tanto a quel’altra,

Ó e magány a régihez hasonló,

quando non eri ancora nato.

mikor még nem éltél.

Le mattine mi spargono il capo di cenere,

A reggelek hamut szórnak fejemre,

i mezzogiorno son grigi.

szürkék a delek.

Di sera scruto il cielonel giardino,

Este a kertben nézem az eget,

gli alberi e le fronde,

a fákat, a lombot,

domando me stesso, com’è che il frutto

s kérdem magamtól, miért nem érti

non capisce  il tronco?

gyümölcs a törzset?