Qui non cercar suoni. Io il silenzio sono.

Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét.

In questo pianeta Terra io sono

Olyan vagyok én ebben a világban,

Come il violoncello avvistato

Mint az a gordonka, amelyet láttam

In una stanza signorile, nel canto.

Egy szép úri szobában, a sarokban.

Le corde sono recise. Sul collo

Húrjai elpattantak. A nyakán

È gettato un muto nero velo.

Gyászfátyol van átvetve, néma flór.

Eppur non è un oggetto sentimentale.

S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por

L’ha avvolto la polvere d’anni di pace.

Fedte már. Megbékélt évek pora.

Sopra è stato inciso tanto strazio,

Oly fájdalom volt rája írva, melynek

La sua quiete è sacra come al solitario

Már csöndje a szent, mint a remetének,

Che delle parole ha già obliato

Ki elfelejtett beszélni az évek

Negli anni solinghi,- e sull’uscio del vano.

Magányában, - s cellája küszöbén.

S’abbandona sulla sua vita persa,

Míg elkallódott életébe réved,

Però non ricorda la vecchia pena:

Már nem emlékszik régi bánatára:

Come se una fine foschia distante

Csak mintha némi fínom, messzi pára

Sanguinasse il tramonto abbondante,

Vérezné be a dús alkonyatot,

E farebbe più divin, più bello e arcano

És tenné szebbé, istenibb titokká,

A cui il silenzio sta solamente.

Melyhez nem illik más, csak némaság.

Tutti gridino pure fortemente

Üvöltsön hát a szájas sokaság,

Guasto io, violoncello di Dio, muto sono.

Isten törött csellója, hallgatok.