E' ancora verde il pioppo davanti la finestra,

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

ancora fioriscono i fiori nella valle,

 Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

ma vedi l'arrivo dell'inverno là sopra?

 De látod amottan a téli világot?

La cima del monte è coperta di neve.

 Már hó takará el a bérci tetőt.

Nel mio cuore brucia il fuoco dell'estate

 Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

ancora tutta la primavera ci fiorisce,

 S még benne virít az egész kikelet,

ma vedi: nei miei capelli scuri

 De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

si mischiano già i primi grigi.

 A tél dere már megüté fejemet.

Cadono i fiori e la vita corre via...

Siediti amore, sulle mie ginocchia.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Tu, che ora sul mio petto appoggi la testa,

 Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

domani magari piangerai sulla mia tomba.

 Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Dimmi; se sarò io il primo a morire

 Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

mi coprirai gli occhi, piangendo?

 Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

E ti potrà poi convincere l'amore

 Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

di un altro ad abbondonare il mio nome?

 S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Se dovessi buttare il velo da vedova,

 Hogy elhagyod érte az én nevemet?

attaccalo sulla croce della mia tomba,

io di notte salirò dal regno della morte

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

e lo porterò làggiù con me.

 Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Per asciugare le mie lacrime per te,

 Én feljövök érte a síri világból

che mi hai dimenticato così veloce,

 Az éj közepén, s oda leviszem azt,

e curare le mie ferite di cuore

 Letörleni véle könyűimet érted,

perchè ti amerò ancora e anche là, per sempre!

 Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

 S e szív sebeit bekötözni, ki téged

 Még akkor is, ott is, örökre szeret!

 1847