Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét.

Qui non cercar suoni. Io il silenzio sono.

Olyan vagyok én ebben a világban,

In questo pianeta Terra io sono

Mint az a gordonka, amelyet láttam

Come il violoncello avvistato

Egy szép úri szobában, a sarokban.

In una stanza signorile, nel canto.

Húrjai elpattantak. A nyakán

Le corde sono recise. Sul collo

Gyászfátyol van átvetve, néma flór.

È gettato un muto nero velo.

S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por

Eppur non è un oggetto sentimentale.

Fedte már. Megbékélt évek pora.

L’ha avvolto la polvere d’anni di pace.

Oly fájdalom volt rája írva, melynek

Sopra è stato inciso tanto strazio,

Már csöndje a szent, mint a remetének,

La sua quiete è sacra come al solitario

Ki elfelejtett beszélni az évek

Che delle parole ha già obliato

Magányában, - s cellája küszöbén.

Negli anni solinghi,- e sull’uscio del vano.

Míg elkallódott életébe réved,

S’abbandona sulla sua vita persa,

Már nem emlékszik régi bánatára:

Però non ricorda la vecchia pena:

Csak mintha némi fínom, messzi pára

Come se una fine foschia distante

Vérezné be a dús alkonyatot,

Sanguinasse il tramonto abbondante,

És tenné szebbé, istenibb titokká,

E farebbe più divin, più bello e arcano

Melyhez nem illik más, csak némaság.

A cui il silenzio sta solamente.

Üvöltsön hát a szájas sokaság,

Tutti gridino pure fortemente

Isten törött csellója, hallgatok.

Guasto io, violoncello di Dio, muto sono.