Mily gyorsan távolodsz a nagy időben

Figlio mio, ti stai allontanando così veloce da me,

tőlem, fiam.

in questo gran spazio – tempo.

Már idegesen kelsz föl az ebédtől,

Dal tavolo ti alzi già nervoso,

eltűnsz, szaladsz.

sparisci, corri.

Újságot olvasol, amikor beszélek,

Leggi il giornale, quando ti parlo

kurtán felelsz.

rispondi a monosillabi.

Barátaiddal vagy. Üres a szobád.

Sei con gli amici. La stanza tua è vuota.

Üres a lelkem.

La mia anima è vuota.

Nem látod arcomon botor szerelmem.

Non noti l’ amor’mio fatuo sul mio viso.

Nem veszel észre.

Di me neanche ti accorgi.

Csikorgó hangom iszonyú tenéked.

La mia voce stridula, in te suscita repulsione.

Nehéz a kezem.

La mano mia è pesante.

Anyád lett megint egyetlen barátnőm.

Tua madre è diventata di nuovo l’unica amica mia.

Véle beszélek.

E con lei che parlo.

Halkan említem hancúzó korunkat.

Le rammento, a voce bassa,la nostra età ridacciante.

Hogy meg ne halljad.

Per non fartelo sentire.

Így hagytam el egykor én is apámat.

A suo tempo, anch'io lasciai cosi mio padre.

Ő is így ment el.

Lui fece allo stesso modo.

Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,

Con un sospiro pesante, orgoglioso, dannandosi,

vissza se nézve.

non guardandosi indietro.

Ó e magány a régihez hasonló,

Questa solitudine somiglia tanto a quel’altra,

mikor még nem éltél.

quando non eri ancora nato.

A reggelek hamut szórnak fejemre,

Le mattine mi spargono il capo di cenere,

szürkék a delek.

i mezzogiorno son grigi.

Este a kertben nézem az eget,

Di sera scruto il cielonel giardino,

a fákat, a lombot,

gli alberi e le fronde,

s kérdem magamtól, miért nem érti

domando me stesso, com’è che il frutto

gyümölcs a törzset?

non capisce  il tronco?