Állok az ablak mellett éjszaka,
M'affaccio alla finestra di notte
S a mérhetetlen messzeségen át
E attraverso l’immensa distanza
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Nei miei occhi raccolgo il tremolante
Távol csillag remegő sugarát.
Raggio d'una soave stella in lontananza.
Billió mérföldekről jött e fény,
Da bilioni di miglia eterea
Jött a jeges, fekete és kopár
La luce è instancabilmente varcata
Terek sötétjén lankadatlanul,
I gelidi, neri e spogli, bui spazi
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
E chissà già da quante miglia di anni.
Egy égi üzenet, mely végre most
È un messaggio celeste che or al fine
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
Scese da me e nei miei occhi giunse
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Il bersaglio e muore felice, mentre
Fáradt pillám koporsófödelét.
La copro colle mie lasse palpebre.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Ho imparato che la luce celeste
Tudósok finom kristályműszerén,
Filtrata dai cristallini arnesi dei dotti
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
È messaggero dei simili al nostro
Elemekről ád hírt az égi fény.
Tetro globo ed al mio mesto corpo.
Magamba zárom, véremmé iszom,
L'assorbo col mio sangue, la racchiudo
És csöndben és tűnődve figyelem,
E in silenzio l'osservo riflettendo,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Quale antico dolor la luce piange
Földnek az ég, elemnek az elem?
Al sangue, il cielo al Globo, ambo le cose?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
Milioni di solitudini sparse
A térbe szétszórt milljom árvaság?
Nel vuoto alle stelle fan male forse?
S hogy össze nem találunk már soha
E ora mai ci troveremo unite
A jégen, éjen s messziségen át?
Sul gelido spazio e di notte?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Oh, stella, perché piangi? Neanche tu sei
Mint egymástól itt a földi szivek!
Più lontana di quei cuori terreni!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Il Sirio è più distante da me?
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
O miei compagni? Ahi, chi lo dice?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ahimè, amicizia! Ahimè amore!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Ahimè la via da anima ad anima!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
Degli occhi inviamo un raggio avvilito,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Tra noi sta l'immane gelido vuoto!