3

Han ravet, dro meg med i fallet. Plutselig

Az ökrök száján véres nyál csorog,

az emberek mind véreset vizelnek,

spentes kroppen hans; en streng brast.

a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Nakkeskudd. – Bli liggende, tenkte jeg,

Mohács, 1944. október 24.

din kule kommer. Det er ingen hast.

4

Ventende bak blomsterrødt er dødens ro.

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Der spring noch auf! brølte stemmen.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Og på mitt øre stivnet søleblandet blod.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Szentkirályszabadja, 31. oktober 1944

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.