Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,

Adamo, faccio spesso un pensiero sul tuo viso,

Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem

Mio mesto antenato, perché l’esistenza, mi duole

S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán

Il mio nome è: Uomo. Sul letto servile dell’affanno,

Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

La mia mano sconsolata verso di te sto dimenando.

Papagáj s tigris közt csúf ember-állat,

Uomo – animale laido tra un pappagallo e una tigre,

Kire kövér kenyérfa bólogat,

Sopra di me ondeggia il grasso albero di pane,

Körömmel vakarod vörös szakállad

Stai grattando con le unghie la tua barba fulva,

S úgy képzelem, hogy véres a fogad.

E m'immagino, che tu abbia il dente sanguinante.

Ó első Ember... ó fájdalmak útja...

Oh, primo  Uomo…  oh, via del dolore…

Te vagy a szennyes óceánnak kútja,

Tu sei il pozzo, del  lurido oceano,

Amelyből fájó sorsomat öröklöm.

Da cui ho ereditato il mio destino doloroso.

Bár láthatnálak színről-színre téged,

Mi piacerebbe incontrarti, faccia a faccia,

Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,

Or’ che brucio di lacrime, dolori e dannazione,

Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.

Per sbatterti  furiosamente in faccia il mio pugno.

1915