Sok s nagy, a mit szenvedek én!

Gross und viel ist was ich dulde,

  Az avúlt kín új kínt szül;

Ach, mein Kummer ist so schwer!

De mind ez ő érte lévén,

Doch ich trag' ihn für die Hulde,

  Nincsen édesség nélkül.

Ist darum nicht freudenleer.

S a sors bár mi szerencsével

Lockte mit des Reichthums Fülle

  Kecsegtessen engemet,

Mich das Glück in seinen Arm,

Most nehezen cserélem el

Blieb mir dennoch fest der Wille:

  Édes kínos éltemet.

Nie verliess ich meinen Harm.

S ha már abban tellik kedve,

Wenn darin sie Freude findet,

Hogy így éljek epekedve:

Dass in Gram mein Leben schwindet,

  Szilaj kedvét tölthetnem,

Gerne bieth' ich diese Brust

  Gyönyörüség szenvednem.

Ihres Quälens wilder Lust.