A földeken néhány komoly paraszt

Des paysans, la face grave, taciturnes,

hazafele indul hallgatag.

En traversant les champs reviennent au village.

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,

Le fleuve et moi sommes couchés l’un près de l’autre,

gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

Sous mon cœur s’assoupit la tendre herbe sauvage.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,

Le fleuve en son flot roule un grand silence calme.

harmattá vált bennem a gond és teher;

Soucis, fardeaux en moi se changent en rosée.

se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,

Plus question de Magyars, de frères, vieux ou jeunes,

csak megfáradt ember, aki itt hever.

Mais de vivants fourbus pareillement couchés.

A békességet szétosztja az este,

Le soir descend, universel apaisement…

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

Je suis comme un morceau de pain chaud que l’on rompt.

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra

Le ciel s’endort aussi. Les étoiles se posent

s homlokomra kiülnek a csillagok.

Sur le calme Maros comme dessus mon front.

1923. augusztus