Mer’ ompi noussut, kansain

Föltámadott a tenger,

Mer’ aava, vimmainen.

A népek tengere;

Niin taivasta kuin maata

Ijesztve eget-földet,

Se pelästyksiin saattaa

Szilaj hullámokat vet

Julmasti möyryten.

Rémítő ereje.

Kuulepas pauhu hurja,

Látjátok ezt a táncot?

Katsopas kuohu tuo!

Halljátok e zenét?

Jos epäillyt sä lienet,

Akik még nem tudtátok,

Nyt toki viimein tiennet:

Most megtanulhatjátok,

Pois kahleens’ kansa luo!

Hogyan mulat a nép.

Mer’ ärjyy, ulvoo, vonkuu,

Reng és üvölt a tenger,

Kuin peto raivoton;

Hánykódnak a hajók,

Nieluunsa laivan vetää,

Sűlyednek a pokolra,

Ei pakoon päästä ketään,

Az árboc és vitorla

Kaikk’, kaikki hukass’ on!

Megtörve, tépve lóg.

Hei! riehu vaan näin, riehu,

Tombold ki, te özönvíz,

Kuin Noan aikoihin!

Tombold ki magadat,

Sun pohjas milloin näytä,

Mutasd mélységes medred,

Vaahtoines milloin täytä

S dobáld a fellegekre

Ain’ ylös taivaisin!

Bőszült tajtékodat;

Ja taivaan kanteen sitten

Jegyezd vele az égre

Tää oppi kirjoita:

Örök tanúságúl:

Kyll’ laiva päällä kulkee,

Habár fölűl a gálya,

Ja meren alleen polkee,

S alúl a víznek árja,

Vaan mer’ on herrana!

Azért a víz az úr!